A vanília egy kúszó őserdei faj, amely léggyökereivel megkapaszkodik a fákon, és a nedvességet a levegőből nyeri, amelyet szintén a léggyökereken keresztül vesz fel. A tűző napot nem kedveli, inkább az árnyékos sötétebb helyeket keresi, de ha túl sötét van a virágzás csökken.
A vanília növénynek igen nehéz lenne az ideális körülményt nálunk megteremteni, hiszen kb. 60 % árnyékra van szüksége, gazdag szerves talajra, vagy kb. 90 %.-os páratartalomra, és évi 2500 mm csapadékra. A csapadékot kb. 40-60 naponként kell egyenletesen megkapnia, nélküle a virágzás elmarad. A növekedéshez és fejlődéshez 20-25 C fok az ideális ennél melegebb helyen a növény elpusztul.Az orchideák közül is az egyik legérzékenyebb faj, épp ezért a termesztésére alkalmas hely is igen korlátozott. Így már érthető miért kerül ilyen sokba a vanília rúdja.
Ma már tudatosan ültetik a növény egyes fajtáit az őserdők területén, van ahol a helyi őslakosok, és van, ahol már modern eszközökkel végzik a termesztés folyamatait. A helyi őslakosok nem avatkoznak be a természet munkájába, ők csak leszedik a termést, de ahol már modern módszerekkel termesztik a növényt ott póznákra futtatják fel az indákat, kézzel porozzák be a virágokat, és minden apró részletet felügyelnek, hiszen a vanília halványsárga virága mindössze 1 napig nyílik.
A mi általunk ismert vaníliát, először leszedik az indákról, majd 65 C fokos hőkezelésnek vetik alá, ezután szárítják, amíg a nedvesség tartalma kb. a 30% -ra csökken. Ha ez készen van, egy speciális aromatartó dobozba teszik, és mint a jó bort érlelik a fűszernövényt. Az általunk is jól ismert édes íz és aroma csak azután alakul ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése